A távolságot, mint üveggolyót előszor Galileo Galilei csillagász adta oda nekünk, igaz, nem üveggolyó, hanem távcső formá-jában. Érdekes, hogy ennek immár 400 éve. Bár az eszközt nem a dicső olasz találta fel, az égbolt tanulmányozására ő használta először, és csillagászati felfedezéseket sem tett vele előtte más.
Mindig azt gondoltam, hogy nagyon menő dolog három lábú állványon lévő távcsövet elhelyezni a lakásban egy stratégiailag ügyesen megválasztott ponton. Egyrészt mert árulkodik az ott lakó természettudományos érdeklődéséről, másrészt meglehetősen izgalmas hobbi ez egy férfinak, jól lehet vele csajozni.
Hasonlóan gondolkodhatott a dologról Odoardo Fioravanti kortárs olasz dizájner, aki ugyanolyan méretben, ugyanolyan gyújtótávolsággal és ugyanolyan fatesttel alkotta meg Galilei messzelátójának mását, mint amilyennel a mestro is foroghatott az égbolt irányába.
Nyiván az anyagok modernebbek és a részletek szebben kidolgozottak, hasonlóság minden esetre van. Érdekes véletlen azonban, hogy Odoardo a most bemutatott eszközt Firenzében fejlesztette ki, éppen ott, ahol 400 éve Galilei messzelátójával először az égboltra mutatott.
Dizájn-, csillagászat,- és Firenzebarátoknak kötelező lakáskiegészítő a távcső, amely, kár lenne vitatni: szerencsés csillagzat alatt született.
